"Fénycsörömpölés"

Ábrahám Béla festményéhez

Neptunusz felkelt -
a víztükörből apró hegyeket teremtett
majd a távoli csúcsokat
fehéren-felzúgó szikrázó cseppekkel
megkoronázta

a tengerek istene felkelt -
a felhők résein át az ég kékjére tekintett
és tudta
ma
Meduszát hiába várja

február közepén a Pegasus négyszöge
még látszik a horizont felett
(a Hold a Kosban -
s fehér csillagnak tűnik a Jupiter a Bikában)

Neptunusz elment -
lilában-türkizben megkövült vízhegyek
néztek utána

a tengerek istene elment -
mert tudta
Medusza
ma nem jön
- halandó lélek lett -
a szépek és szörnyek forgatagában

a Neptunusz belépett
a Pegasus csillagkép alá
tavaly februárban
- tizennyolc évig ottmarad -
(és Meduszát is biztos megtalálja)

Neptunusz
intuíció-együttérzés-igazság-álmok
jég-világ
önámítás-légvárak-függőség-mámor

a felhők résein át az ég kékjére tekintek:
kétezer-harmincban hatvankét éves leszek
- ha megélem -
elhalványul a nyolcadik bolygó
mese-pajzsomon felébred a gorgó
s egy metán-felhő fényeit
pilláim alá zárom

tizenhárom hold kesergett
amíg a Voyager-kettő
vitte magával a pigmeusok énekét
el
az új-hazába

a Neptunusz a tengerben él -
egy csillagban
a füvekben
a fákban

az Isten a szívekben él -
s nem kurjongat részegen-árván
künn a hét-határban

nyugat felé károgva szállt el két fekete varjú






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-20 15:52:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-20 15:52:08