Költészet és valóság - Goethének

Akit sokáig társnak reméltem,
útvesztőbe álmodtam vele magam -
és mivel lelkem nincsen nekem,
másnap lemetéltem az ujjamat.

Tudatos én, aki leülök olykor,
kezemben toll, notesz előttem -
s mi a papírra kerül, csak nézem:
ki írta ezt, s ha célja, miféle?

Aztán meg vigyázni kell, hogy a vér
ne kerüljön papírra, versbe -
és ne legyen benne meghökkenés,
költői kép; de való szemer' se.

Elvégre mégis az élet az első -
az se baj, ha néha lemaradok,
szurkolni jó a hátsó sor is -
magasba tartom vérző "ujjom".





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-09 21:00:53
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-09 21:00:53