Város-álom

a Hold csak olyan bús-bizonytalan
az ablaktáblán őrláng imbolyog
az árnyak érintése nemespenész a sajton
elhagyott városokba fordulok

valami csillogó, összetört szemét
kering a hóviharban, mint a dervis
egy megbomlott, autista angyal
megpörget a sarkamon és elvisz

a bejárt utak kvantumfizikája
keserű, mint a vér vagy mint a fémpénz
mint egy szánkba égett, rézízű karácsony
a remény  izzószálra kulcsolt két kéz

lásd, anyám, én olyan ártatlan vagyok
mint egy sosemlátott  mérgesgomba
levelek alján, fű közt, vízen nőttem
s most nézd, kikkel csaptak egy halomba

ha a kozmosz tányér, szélére kitoltak
bevizsgálás nélkül telt el huszonnégy év
az asztal üres, a jókat mind megették
nem adnának akkor sem, ha kérnék

mosatlan tányérokon tükröződik
égve hagyott négy adventi gyertya
milyen  keserű, rézízű karácsony
csak nézem a vérfoltokat rajta





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-31 19:42:57
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-04 15:26:03