Fogy az élet


Jönnek-mennek a napok, pörögnek,
futnak, egymást kergetve galádul,
miközben egyre csak fogy az élet
vége; a végzet arcomba bámul,

fürkészi, vajon hogy végez velem,
mennyire kell majd megkínoznia,
a végeredmény törvény, mert kódolt,
az életrevaló: halálfia.

Miért lennék én kivételezett,
hiszen eddig csak szlalomozgattam;
a nagy kanyarokban néha estem,
nem változott meg semmi miattam.

Semmi nem történt, csak amit vártam,
ezerszer el is bukhattam volna,
akkor most nem irkálhatnék itt,
a bűnös  bűneiért lakolna.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-28 10:26:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-28 10:26:56