És Kafka ki
És Kafka kitárta karjait,
és megölelte Felicét vagy azt
a cseh írónőt: Milenát,
vagy Dorát, vagy akit kihagytam,
oly mindegy -
és a nő ugyanazt érezhette, mintha
isten ölelte volna. Öröm helyett
a végtelen űrt vagy fájdalmat
minden elszalasztott percért,
mert a teljesség és a semmi közül
az egyik tárja ki karjait, és nem
tudjuk, miért sír az ember;
ennyire ne tudná: melyikkel is
találkozott, amikor kezek tárultak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-25 08:42:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-25 08:42:30
