Szörnyek szövik jégszemem

Szivárványszínű arcodból a jobbik
eszménnyel tele,
bal feled sötét, akár a Hold
láthatatlan oldala,
napfény kerüli pillantásod
forrongó sugarát kioltod mind.
Koloratúra hízik a szemedben
elnyeled a feszület-kupolákat,
tavi szörnyeket nevelsz méhedben
csillagfényben fürösztött
ikonfigurákat morzsolsz,
éhes kezekkel.

Járomba hajtott barmok bődülése
veri fel a hajnalt.
…De beszéljünk másról!

Keresztek, keresztutak, keresztes vitézek;
idő előtt kihalt, mártír katonák. -
Lefosztottál róluk inget, sarut,
tubákos szelencét,
s a korsókat kihörpölted magad.

Most vérre szomjazol!

Páncélom alá gyűrve kezed
lágyítod a fémet, akár a savak,
rászoktál a borra, házi süteményre

etetsz-itatsz, marasztalsz,
malaszttal tömött párnádból
kilógnak az angyal tollak.

Párkányra teszed, levegőzni.

Kolostorod előtt fenyőfa.
Behajlik az ága
rajta körös-körül
tépett felhő-szárnyak
libegnek a széllel.

Tagnap mostál, ki is főzted
amit lehet, megtapostál,
holnap vasalsz – hajtogatsz.


A csatorna vasról, lelóg a reggel
állad az égnek, ezüst-vasszemekkel
üldözöd a vadászt, szobád tűfokán
habzsoló Hermészed után dobod glóriáját,
kisöpröd az éjjeli kormot.

Fölébe kiáltasz: - Verbi causa!

Estére csalántól heges a bőröd
lábad a veniától kékes,
titkaid magadban őrzöd
vérző múzsád több ezer éves;

- Hosszú hajú, barna szemű
görnyedt hátú-fénylő,
párnás szavú fény ló!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-24 11:41:09
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-24 11:41:09