Bizonyosságok
Egyetlen ember.
Folt hátán folt.
Világnézetek
magabiztosságai.
Csak pislogsz,
milyen biztosan mozdul.
Tervez. Akar.
Hisz elképzeléseiben.
Értelmében. Felfogásban.
Fogások.
Álmodban a mágus,
szorosan markolt,
villámló botjával.
Ahogy salétromvirág
felhőket csavar.
Mellüregek ólomkatonái,
egyenként masíroznak el.
Előbb a fogás,
aztán a kéz,
végül a bot.
Mintha lett volna még egy pillanat –
Üres tenyérrel ébredsz.
Úgy mondják,
ha amputálnak egy kart,
levágnak egy ágat,
az érzékeken túliban még
emlékeznek a visszfények.
Őrzik a formát.
Ott rezegnek, koncert után
szótlan hangtestekben a dallamok.
Egyiptomi sír körül a hús álomképei.
Lassabban távolodnak, mint bizonyosságaink.
De biztosan.
Képtelen képmásság.
Asszonyod varrótűjének
fokán az angyal.
Ebédlőasztalról lehulló
morzsában az egész
képtelen mennyei hierarchia.
Kinn a kislány
hóangyalosat játszik.
Mennyire melengető
lehet a dermedés.
Hogy a csudába
viselhetsz el ekkora örömet.
Hogy a csudába fértek el
egyetlen pillanatban.
Hogy nem törik el
a legtörékenyebb.
Figyelhet ember embert.
Ne múljék soha.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-24 10:53:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-24 10:53:01