Őszmás



Te is így sietsz át városon
Feszes nyakkendőd alatt dülledt
Art-éria
Aggódsz számlák paragrafusok
Csentidő a mondhatatlan tájra
Honnan hozol-viszel híreket
Engem is sodor kronosz szorongat
Izgága szuszogó tömeg magamtéged
Különbnek látlak: mégis beleveszek

Lehajtott fejjel mész a csepeli fák alatt
Lassúdad őszben Szürke öltönyöd
balján forrás fakad ügyek várnak hatkor
bronzerdőn át vezet csak ezüst-arany
berek otthonfotelben állig zárt rended
kioldod (pohár koccan kézelőn a gombot)
szemközt flegmán tömbösített ténnyel:
maximum még ennyi délszáraz óbarna
bort iszol és ha vége is: töretlen előre!
enni üríteni ily sürgető miként laptopod
felnyitod érces földszikár szavak és festett égbe
ütköző imák majd apránként tűnik el a táj: kert
kapu és a falak sötéten zizzen a függöny cyberkék
álmod felett







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-21 23:36:52
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-21 23:36:52