Az idegen nőm

Ahogy belépett félénken, lesütött szemmel,
annyira más volt az arca, szokatlan,
meg akartam hódítani ezt az ismeretlen nőt.
Határozottan odaléptem elé,
az álla alá tettem a mutató ujjamat,
finoman felém fordíttattam a fejét,
megcsókoltam. A szájíze is más volt.
Elkalandoztam, eszembe jutott
egy régi alkalom a kapcsolatunk elejéről,
szájjal izgattuk egymást, korán elsültem,
meglepődött, félrenyelt, fuldoklott,
felköhögte a pillanatból a gyönyört.
Később, mikor lenyugodott,
gyengéden átkaroltam, csókolóztunk.
Rosszul esett (talán érezte is rajtam),
de nem szóltam, nehogy megbántsam,
nehogy azt higgye, tőle undorodom,
mikor valójában saját anyagomtól.
Később már csak nevettünk rajta,
időnként elővettük, mint valami tartalékot,
vész esetén betörni a jeget.
- Sperma ízű a szád - mondtam,
és vártam, hogy nekem essen, ütlegeljen,
mint mindig, ha elkezdem heccelni,
helyette megmerevedett, elkomorodott.
Azt hittem, csak viccelek, de az álca
zománcdarabokként pattogzott le róla,
megmaradt a csupasz, riadt tekintet.
Onnantól kezdve a nevén szólítottam,
úgy láttam, mint első találkozáskor,
mindent, ami azóta történt,
levetettem, amikor pizsamát húztam.
Aznap este még egymás mellett feküdtünk,
nem volt hova menekülni a téli éjszakában,
bebújtunk az ágyba forgolódni,
számolgattuk, milyen hosszú még az éj,
néha öklendeztem egy másik férfi ízétől.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-12 09:21:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-12 09:21:03