Magold be ezt a versemet (evokáció Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet művére)

Magold be ezt a versemet,
ne hidd, hogy mindig lesz könyved,
ma már érték az, kölcsön ne add,
reménytelen, hogy visszakapjad,
könyvtárakban meg nem találsz,
antikvárban sorodra vársz,
luxus a papír, gazdagnak telik,
szerves anyag, ma hiánycikk,
hőguta klímától lángra kaphat,
tüzekben égnek majd házak,
Ha maradt józan értelmed
Magold be ezt a versemet.

Magold be ezt a versemet,
mert nem sokára ez se lesz,
meg semmi sem, a kultura
szemétdombra kidobálva,
fölzabál egy világválság,
régen megszokott trógerság,
lábbal hajtod autódat,
kannás borral itatod magadat,
lepusztult világban kóvályoghatsz,
húsosztásról lemaradhatsz,
ha maradt még némi eszed,
Magold be ezt a versemet.

Magold be ezt a versemet,
lehet más dolgod se lesz,
csak ülsz fűtetlen szobádban,
vagy egy sokágyas hodályban
várod, mikor jut egy wécé,
hogy ritka dolgod elvégezd,
a régi világot már ne keresd,
savas eső marja arcod,
szétrohadt mára már világod,
megölt a fejlődés, hol van álmod?
Isten elfelejtette a kegyelmet,
magold be hát a versemet!

Magold be ezt a versemet,
ha van még benned lehelet,
bár már zabálnak a bacilusok,
de tán még vannak orvosok,
kik szembeszállnak járvánnyal,
ezzel az ipari gyilkolással,
húzd meg magad és örülj,
ahhoz, hogy tűzre ne kerülj,
pofád befogod, s hallgatod,
mint ugatnak a politikusok,
valami koncot neked is vetnek,
magold be gyorsan versemet.

Magold be ezt a versemet,
a szerelmet felejtetted?
Milyen is az, ha ágyban ölelsz,
milyen ha húst hússal szeretsz.
Kisebb gondod nagyobb annál,
hogy ma nőkről ábrándozzál,
lassan kellene valami fegyver,
mert harc jön, szemben mindenkivel,
éhezel, szomjazol, megőrülsz,
győzz, s akkor Te felülre kerülsz,
légy férfi, ne ismerj kegyelmet,
magold be gyorsan az intelmeket!

Magold be ezt a versemet,
éld, míg lehet az életet,
én már posztumusz oktatlak,
fenn röhögök az égben rajtad,
vonulj le egy metró alagútba,
kezed kulcsold lábaidra,
tán még eszedbe jutok néha,
mint nekem is, és mint valaha
tettem, simítanám kócos hajad,
vágy égett benned, mindig akartad
az ágyat, de temesd szerelmemet,
felejtsd el ezt a versemet!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-09 12:39:13
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-09 12:39:13