Végül is
Szerkezetté állsz össze, miért is tagadnád –
nem jobb és nem rosszabb – akár bárki más;
aztán választasz, és társad hiszi – ő is;
és társak vagytok – csupa kiegészítés, ajándék,
mert korábban nem ezt kaptátok – de most…
És a szerkezetek elunják ezt az új mást,
ismerős, biztos – és korlátolt: nem visz tovább;
közben az öregség is beköszönt előbb-utóbb,
többre becsülsz lassan egy ápolót, kinek ügye te vagy,
miközben szégyelled: ennyire tellett, hiába véled:
még belül a gyermek látszik belőled; mert nincs kifele.
Csupa benső vagy már, bántó ráncba kötve,
valódi bőr és olvashatatlan. Életed könyv lett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-07 11:48:10
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-07 11:48:10