halkulóban

látod? lángra kap minden,
ami bennem igazzá szelídült,
és könnyes szemmel szorongatom
egymásnélküliségünk. csak feszeng
a lélek és szívszakadva
kereslek magamban újra meg újra.
nem telik gyorsabban a nap.
megint várakozás, és nélküled vagyok.
cserbenhagy a szabadakarat, az ész
meg a mozdulatok, és a falak
szégyenlősen összesúgnak,
mint mikor elnyelték szeretkezésünk hangjait.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-05 20:40:27
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-05 20:40:27