Ezerkilencszáznyolcvankettő/jav/
nem bántottunk senkit csak lézengtünk
pár srác meg csaj aki nem találta a helyét
mert ezerkilencszáznyolcvankettőben
tudtuk hogy vár a bánya a varroda
aztán a sereg a nősülés a gyerek
ahogy a szüleinket is ez várta egykor
így néha ordítottunk piásan zokogtunk
tehetetlen dühünkben
hogy ez van csak és nincs más:
nyikorgó valamik leszünk
egy gépezetben
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-28 09:40:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-20 15:32:42
