Wang Fu 含羞草 (mimóza)

Wang Fu azt mondta:

Két mesterem volt a festészet művészetében.
Az egyik pontosan azt festette le, amit látott;
a másik meg azt látta meg, amit a természet később hozott létre.
Mindenki az ő nagyságukat csodálta,
engem irigyeltek, hogy tanítványukká fogadtak.
Szerintem mind a két mester hazudott.
Én magamat festem bármibe, amit látok.
Nem akarom magam álcázni, nem akarok elmenekülni.
Nincs mi elől.
Folyton a halált festem.

Wang Fu így fejezte be, de szerintem az életet akarta mondani.
*
Wang Fu, hiába sietsz - mondtam neki.
Amiért rohansz, folyvást előtted van,
talán egy mérföldre, talán egy lépésre,
de mindig előtted. Sosem éred el.
Amit elérsz, az csupán ecseted, a kifeszített
selyem, ami mögött ott a teljes valóság;
de mire eléred - nem lesz több mint egy festmény.
Miért is futsz? Hol vagy te?
*
Wang Furól annyi mindent megtudtam,
el is határoztam, megosztom vele.
Nem hallgatott meg.
Kinevetett.
Megvert.
Nem is emlékszem, melyiket tette, de az bizonyos,
a tudásom nem is róla szól, talán csak magamról,
és azokról, akik mindenfélét híresztelnek felőle.  
*
Wang Fu, olyan jó volt veled, mikor találkozunk újra?
Soha.
De szeretném.
Képtelenség. Az a találkozó már nem te leszel,
és akivel találkozni vélsz,már  nem Wang Fu.
De azért emlékezhetünk majd?
Azt igen. Legjobb beszélgetéseink végül is mind azok.
*
Wang Fu, ne légy oly nagyra, figyelnek.
Ne az égre nézz, nem a Magasságos, nem az Örökkék,
még csak nem is alattad, amiből éjjel
meglátsz olykor álmaidban, hogy mi lesz veled.
A benned létező figyel, miközben másra gondolsz,
miközben leköt munkád, s nem érsz rá semmire –
akkor is figyelnek, mert csupa figyelem vagy:
benned az anyag létezése a legfőbb figyelem.
Töltsd ki önmagad, magára néz a világegyetem.
*
Wang Fu vagyok - és nem marad semmi, ha egyszer sem éltem,
de ha csak egyszer is – valami örökké megmarad.
Állandóan ez a panta rhei téma. Félő, hogy már
beleragadsz ebbe. – szólt ekkor valaki. Máskor mást mondott.
Folyvást mondanak valamit, mert azt hiszik, verbalizált
tudatuk lenne a szó, bár erről is vitáznak.
A küzdés mindenek atyja, a mozgás ellentéteken át,
ahogy a moccanatlanság is világlényeg – inkább fogom
ecsetem, és állóképet festek magamról pontosat,
ahogyan gyors kezem a selyem előtt csúszik.
*
Wang Fu – hát kell neked a folyamatos önmeghatározás?
Ha nem bízom magamban, akkor kell, mert kihasítom magam
a világból, úgy kapaszkodom belé, mintha eltaszítanám;
és mire sikerül ez, megérkezik a bűntudat, mert elkülönültem,
és igyekeznék vissza, ezzel meg mintha eltaszítana.
Akkor minek mindez? Nem lenne egyszerűbb ezek nélkül?
Lehetséges, ha nem merülnek föl bennem kérdések, ha ott
és úgy vagyok, mint a keresztények szerint ősük a Paradicsomban.
De én kertemben nézek föl a Holdra, és tudom nevemet,
és annyi mindennek szeretném tudni nevét és miértjét,
hogy ennek folytán állandóan meg kell határoznom magamat.
Egy ideje úgy gondolom – így mutatkozom be mindannak, mit befogadok.
*
Wang Fu – szóltam neki
először látlak és örülök neked.
Hisz tegnap is láttál és az előtt is, napra nap.
Wang Fu, először látlak, és úgy örülök, akár
a kisgyermek vagy az őrült, akinek csupán
a pillanat létezik. Hát nem erre tanítottál?
Élj a pillanatban, éld meg, de ne felejtsd,
mert az összes eddigi annak része.
Ezek szerint nem lehet önfeledten örülni.
*
Wang Fu, mi volt veled a felnőttkor előtt?
Jobbára elfeledtem. Ami eszembe jut, az egykori
felnőttek nekem mesélte történetek a gyerekkorról.
Még születésem sem tudom, elhiszem csupán;
ami később jött, más arányokban szállta meg
szívem, mint ahogy ildomos lett volna. Ezért eredeti
voltam kamasznak, mértéktelen és szeretetéhes.
Zavarba ejtő időszak, semmiképp se halott.
Sokat foglalkoztam a halállal, az őszinteséghez kellett.
Most már az élettel foglalkoznék, de nem értek hozzá.
Emlékezni szeretnék, de jobbára mások meséi igazak.
*
Wang Fu vagyok, túl érzékeny a világra, ezért közöny' színlelek.
Nem viselnek el az emberek, mert figyelmet akarnak, ezért
keresik barátságomat. Azt szeretnék, hogy a cinkosuk legyek,
igazoljam őket balsorsukban, amiről jobbára ők tehetnek.
Meg tudom fogalmazni régi magamat, ilyenkor azt hiszik, róluk
beszélek, és ezt kedvelik. Azt mondják, önzetlen vagyok, pedig
csupán keresem magam abban a káoszban, amit teremtenek,
eközben udvarias vagyok velük. Többet nem tehetek.
*
És az igazsággal, hogy vagy, mondd,  Wang Fu?
Tudsz valamit? Szólj, akkor tudom, van igazság.
De én folyvást hazudok, bár reménykedem:
miként karóra futó növény – az igazság körül
kerülgetek egyre kisebb körökben. Az igazság
veszélyes. Fél életünk feleslegessé válhat egy
nagy igazsággal, de nélküle az egész veszteséggé.
Egyébként igazság az, ha a lehető leginkább
szabad vagy. Nem is értem, mi hozott ide.
A halál igazságában leszel a legszabadabb.
Én viszont élek, és tévelygek; keresem azt
a tengelyt, ami körül végre elindulhatok.
Talán az idő lesz az, ami megemel.
*
Wang Fu, furcsa vagy te olykor; mint egy európai,
kit két fiával együtt gyötört halálra két tengeri kígyó –
csak te másként vonaglasz, bár nemes egyszerűség
és csöndes nagyság rajtad nem látszik. Látszikot én sem
ismerek – valóban, én csupán emberi vagyok, akinek
mardosó kígyói belülről fakadnak, és már annak is örül,
ha kívülre kerülve lehet velük megküzdeni. Olykor üvöltök,
és nem igénylem a közönséget hozzá – tudom, van ezzel
más is így. Máskor csöndesen viselem – remélem, így lesz
majd egykoron, ildomosan a végső kígyókkal, s nem látod.
*
Jól elvagyok a paradoxonokkal. Elismerem, elmém csapdába
került, így szabadulok, míg újabbat találok, hogy beleessem.
A magasságos számára nincsen paradoxon – fölöttük jár, nem érintik,
hiába kérjük együttérzését, mosolyog az örökkévaló derűvel, mert
nincsen benne szeretet. Ha van, az egészet szereti, amit minden egyes
a maga kudarcaként fog fel, mert egészként érezni képtelen; mint
azt is, hogy az Örök Idő részese, amely előtt bármi egy idejű
és lényegtelen. Nem fontos, hogyan is vagyok a paradoxonokkal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Napút 2013. február,
Feltöltés ideje: 2012-12-21 21:23:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-03 20:51:16