Metró
A föld alatt döng egy szerelvény,
Magammal szemben is én ülök,
Igyekszem csak arra figyelni,
Hogy légy zümmög a fejem fölött.
Nem is tűnt fel, hogy vészfékeztünk,
Vaksötétre lettem figyelmes.
A zümmögést elveszítettem,
S a hangszóró recsegni kezdett.
Férfihang: „…türelmüket kérem…”,
Szédülök… hol a légy?! „…Gázoltam.”
Én némán asszisztáltam hozzá,
Rendben ültem a tornasorban.
Majd sípszóra mind megindultunk,
S a pokol tornácán sétálva
Egy ember végső gondolatát
Találtam lent, a földre hányva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-10 18:41:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-10 18:41:06
