Hideg van

a konyhaajtóban állok cigarettázva,
és nézem ahogy nyugaton beborul az ég,
a füst mintha az udvari hársfára szállna,
mert megzörren rajta néhány elszáradt levél.

hátul a tyúkólban fületlen piros fazék,
poshadt vizéből már csak a félhomály iszik,
a ház mögül mintha valami zajt hallanék,
egy csenevész akác az anyjának hisztizik.

a szél ide-oda csavarja vékony törzsét,
apró tövisei nyikorognak a falon,
pár mészporos állomást karcolnak rá, ezért
bodobács vonatok futnak a vakolaton.

érzem szökik a meleg, a küszöb mosolyog,
pedig acélpántok szorítják szálkás szívét,
és a csendre kis füstkarikákat horgolok,
melyek kékre festik az éjszaka függönyét.

hideg van, ilyenkor tán' az Isten is fázik,
hiába olyan a fent mint egy sötét kabát,
és az eldobott csikkem parazsa szikrázik,
kiégetve milliónyi csillag gomblyukát.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-06 12:18:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-06 16:22:04