folyam

körülöttem minden mozog
egymást tépő gondolatok
állandó én vagyok
előnyöm egy talpnyi hely
amiről az élet sodrát nézem
látlak téged is

látok száguldó tárgyakat
amiket te nem
szemed sem rebben
észre sem veszed
ha emberek hasítják az időt
egymás mellet suhantok
kondenzcsíkot húz lelketek
de össze még az sem ér

kiragadott én vagyok
fölé emelkedett
valóság és tudat fölé
szűrőim kikapcsolva
az élet csatorna
és látom mi folyik

látlak folyni
levegőért kapálódzni
a villamos után futva
és a száguldó közhelyek
sémák úgy ragadnak rád
mint sünre a levelek
még járással tanultad meg
a szóköpés művészetét
hogyan célozz egymáshoz
meg egymásra szavakat
a levelekből minta lett
és megtanultad hogy ez
te vagy

az elfelejtett én vagyok
a mintán kívüli
a kívülre rekesztett
rajtad mint rab a  rácsokon
az életfolyamra kinézek
akit folyton keresel az vagyok

te
csak halmozod a mocskot
a szél a lelkedre fújja
és megakad rajta mint
nejlon a villanyon
levél borításod
a rácsom hézagos
villanypózna vagyok
ha akarom
de inkább te

akarod temetni a hangom
megakarsz ölni
nem férek a mintádba ami te vagy
hibás függvény
vagy csak rossz koordináta
ennyinek tartasz
azt hiszed túl kicsi az időhalmaz
meg a hely
és nem férünk ketten el

hangom már el is hallgat
pedig velem könnyebb lenne






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-04 19:23:07
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-04 19:54:03