Vágy és szabadság

A folyók fölé fűzfákat rajzoltam
parttól partig, harkályfészket, cizellált
aranyhalat, lóra, felajzottan.
Érből kibúvó kamaszóceánt.

Hidakat, hol a meder kanyarog
völgyborzoltan, mikor hegy hull rájuk
s kalászívben ringó puttó angyalok
táncát ahogy a víz felett járunk.

Lábunk kagylóhéj. Itt nincs határa
a létnek. Súlytalan. Szalmavirág a
mennybolt, szirmán siklunk a tengerig.

Ostrom s megadás van minden csókban.
A szabadság a madárroncsokban
is szárnyal, ha vágyaink engedik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-29 17:08:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-29 17:08:04