fehéren fekete
könyékig összeállt füst
a tudat mélyébe
ereszkedik és
beágyazza magát
álmaid rejtett fényébe
jobbra balra indul el
állábat növeszt
azzal keres tápot
érzéseken élősködő virága
porral terhes
illatokkal
teríti be tudatod
billeg
fejtetőig gondolja magát
gyűlölet vörös a szirma
senkiben sem bízik
és semmiben sem hisz
atomokra préseli
a harag a feszültség
és füst lesz újra
egyszerű
fekete a fehéren
