Lámpafényben
A világ lassan elborul,
s a dolgos napból este lesz,
a holdnak kolduspénze hull,
ködkönnyet cseppent az eresz.
Szobád homálya most olyan,
akár a hályog vak szemén.
Éled a csend, ha kócosan
lángra lobban a sárga fény.
Kis asztalodra rávetül
a lámpaernyő, nagy kalap.
kezedben lágyan, mint a tüll,
libben a fehér irkalap.
A gondolat már rajta fut,
barázdát mélyen szánt a toll,
vágyakat vet, és dönt tabut,
új pirkadatba áthatol.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-11-28 15:24:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-28 15:24:44
