fekete sodródás
könyékig összeállt füst
célját ismeri
hiszen nincs neki
jobbra-balra indul el
állábat növeszt
hazugsággal teli
csomók gyűlnek rajta
és belepi
a tudatot
jobbra balra
billeg
fejtetőig gondol
gyűlöl embert és istent
senkiben sem bízik
és semmiben sem hisz
a füst a félelem
megölel befed
eléd vetíti
mint filmet az életed
