Arcunkon egyforma döbbenet
Félrevezetésről papol, látszatok
csapdájáról. Értem aggódik, persze,
nem az elutasítottságból próbál
kitörni. Ámulok, hallgatván őt mint
lesz megoldott gubancok szálaiból
jogot korlátozni rám vetett béklyó.
(Kampány indul
Gordion védelmében.)
Ám a pólusok így sem váltanak
előjelet. Végső érve halántékhoz
szorított szabadság, csőre töltve.
Arcunkon egyforma döbbenet (végre
valami kölcsönös) — üresen kattan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-11-24 14:42:42
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-24 14:42:42