VÉGED

Egyszer rég kiböktem
szemlesütve, félve:
téged szeretnélek
névnapomra, élve.

Szájamban omlanál
különleges ízzel,
tengerhez hasonlón
habos fehérséggel.

Alighogy kimondtam,
teljesült a vágyam,
három adag is jött
díszcsomagolásban.

Nem is szóltam többet,
így hát nem is értem,
rendre jössz műhabbal,
s száraz lett a lényeg.

Jó, jó, még megeszlek,
de valami mást már,
édes a szabadság,
annak ízét vágynám.

Ott van egy sarokház,
jé, fekete-erdő,
nem tűröm a kényszert,
tortakéssel elő!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-23 16:24:19
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-23 16:29:06