vektorális 1.0

Az izzadt ásóra könyököl, majd a kapuba áll.
Egy hirtelen fordulással szembe köpi a halált.
Nem sokon múlt, hogy maga is odakerüljön,
ahonnan csupán előre mutat az összes irány. Csak
elengeded magad, és megszűnik minden addigi
feszültség, ami eddig függőlegesen tartott. Szó-
val az ásó. Ott végződik minden. Idővel a vas egyre
fényesebb. Mint egy tükör. És még egyszer ráköp,
kabátja ujjaival áttörli, valamit észre vesz, s jöhet a
következő. Tévedés.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-14 18:19:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-14 18:19:13