párhuzamosok

soha nem lépek a vonalakra és nem bírom
a járdák repedéseit sem, inkább kikerülöm,
vagy ritmust váltok minden második lépésnél.
talán épp ezért nem szeretsz sétálni velem.
az oszlopokat jobbról kerülöm ki akkor is,
ha túl közel a fal és nem érdekel, ha meg-
bámulnak ezért, vagy teli szájjal röhögnek.
inkább, minthogy vissza kelljen mennem oda,
ahol elrontottam, mert mi van ha nem emlékszek
hol tévesztettem el az irányt. ez a legnehezebb,
mert a visszaúton minden ellentétes, jobbra esik a bal,
ilyenkor csak a vonalak, repedések irányítanak,
és el kell döntenem, hogy melyik most a fontosabb,
az eredeti, vagy a mostani. néha meg kell állni,
átgondolni alaposan azt, amit mások lendületből, vagy
megszokásból tesznek. nem bírom a párhuzamosokat.
így szinte lehetetlen, hogy velem, vagy mellettem gyere
úgy, hogy időről időre ne engedjem el kezed. még ha
te meg is érted, vagy próbálod érteni. ha utánam jössz,
neked is ott vannak az akadályok, vonalak, repedések,
és az az oszlop, amely túl közel van a falhoz ahhoz,
hogy egyszerre elférjünk a jobb oldalán. csak mögöttem
jöhetsz, az meg nem ugyanaz, de ha mellettem akarsz,
az már túl párhuzamos ahhoz, hogy elviseljem. és téged
soha nem tudnálak megkerülni, nem is lehet, mert mind-
két oldalad tőlem jobbra esik, csak épp egy repedésbe.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-14 18:14:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-14 18:14:36