Azt mondta

néha, mikor kedve van hozzá,
megszólít az éjszaka,
azt súgja: - ne menj haza -
mert hideg az ágyad, a kályhád,
és a szívedhez vezető rámpák
régen elkorhadtak.

azt is mondta még,
hogy testemben az erek,
gyújtózsinór-gyökerek,
bármikor szétrobbanhatok,
és úgy foltoznak össze az angyalok,
véres torzónak, nahát az Úr elé.

azt is mondta még,
olyan vagyok, mint sínen a dér,
este átölelem a vasat,
de ha jön a mozdony parazsat
prüszkölve, én, ( nyomorúságom kódját feltörve),
meghalni készülök a szikkadó acélon.

azt is mondta még,
csak bele kell nézni a tükörbe,
és ha szeretve, gyűlölve
szememben semmit sem látok,
akkor jöhetnek a kérgeskezű kovácsok,
vonatszikrából estére ágyat verni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-07 16:06:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-08 16:35:18