tértivevények

találkozhatunk, persze nehéz így háttal a másiknak.
a fordulás pedig kényelmetlenebb az akarásnál.
húsos csókod a csontvázemlékek között. kikönyököl
oldalamon minden ölelés, tüskés, fojtó inda tekinteted,
akár egy porcelán Krisztusé üveg mögötti némaságban.
összeszorítod combjaid. nem megy az a szín a szádhoz.
már régen túl érett a cseresznye, talán csak megjelölni
akarsz. aztán úgy kapod el fejed, mintha öklendeznél.

valamit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-06 18:09:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-06 18:09:53