s néha újra elkap a boldog nihil,
pörget, a karomat fogva lóbál.
engem megmozgat a semmi, a valami
túl statikus hozzám.
ezért élek a végtelenben, a határ
nélküli tudakozón. csöngetek,
elkopik a lelkem, és a semmi marad belőlem
a semmi, a nihil, ami összetartott
