Szorongások nélkül


Bűneim szorító pléhingét levetem,
s nem öltök helyette zsinóros kabátot,
csak egy viselteset, melyben a világot
szeretném bejárni gyalog és szekeren.

Ez már mindörökké csak álom maradhat,
álomszép imbolygó párizsi képekkel,
így legalább nem fog fájni úgy a reggel,
mely nekem ezután józanodást adhat.

Kijózanodom egy szeszmentes részegség
fájdalmasan igaz, szép révületéből,
a rámzuhanó rögök dübörgésétől
nem hallik a szavam; vége, ennyi elég!

Istenem, de hova sietek előre?
Előbb gondolatban utazgatni kéne,
csak ezután jöjjön a valóság vége,
amikor nem fázik meg az ember bőre.

De előtte London, Berlin, Nápoly, Róma
kövein sétálnék a legszívesebben,
gondolom, nem lehet nagyravágyás ebben,
mert ezekből semmi nem vált még valóra.  

Bűneim szorító pléhingét levetem,
fellélegzek végre, egyszer, utoljára,
szorongások nélkül készülök a mára,
az elkövetkező fényes reggeleken.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-24 05:56:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-24 06:01:08