borura derű
amikor ez a halványfényű folyosó végig kúszott alattam, éreztem, hogy kiterjedt tér vesz körül, de mintha farkasvakság vett volna rajtam erőt, csak egy szürkén opálos közeget észleltem. aztán ráébredtem, hogy körvonalaim eltűntek, pedig érezni véltem minden porcikámat. ettől megemelkedett a pulzusszámom. fagyossá váltak a pillanatok. távoli, halk zene hangja szűrödött valahonnan. a titokzatos hang egyre közelebbről hallatszott. közben, a szürke opál előbb fehérré vált, később a napraforgósárga néhány árnyalata tűnt fel, és lassan mindent betöltött. már egészen közelről szólt ez a különös, éteri kórus. lelkemből lassan kiszorultak a kétségek. végtelen nyugalom áradt szét bennem. nem sokkal később, egy valószínűtlenül széles kapu tárult föl. láttam, ahogy felém közelít egy vidám, színes alakokból álló forgatag. jókedvű zsivaj hallatszott. eléggé amorfnak tűntek, inkább látszottak ők tengeri lényeknek, mintsem embernek. csodás színekben pompáztak. egyre közelebb és közelebb értek,majd egyszeriben felfogtam, hogy nem holmi medúzák tapadókorongjai ők. adrenalin járt keresztül kasul bennem, és végtelen boldogság töltött el. felismertem őket. ők voltak azok, az enyéim. újra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-23 14:28:51
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-08 11:21:51
