látványlifttel a pokolba

a végórán, egekben a rettegés foka,
és szépen, halkan kinyílnak az agyi cellák.
feltárult bizonyíték a bűnhődés oka.
fénytelen a színvilág, amíg a szem ellát,
a mélyben megmozduló roppant őrlő karok
vészes aszinkronban és lassú fordulaton.
bizony, kimúltam én, már semmit nem akarok,
széthullva lehetek, mint holmi sejt vagy atom.
közelít alattam a sosem látott pokol,
halk morajban rezdülök, mint egy lelki foton.
közben, számba vesz már az ördögi protokoll,
nincs közelben senki: se idegen se rokon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-23 14:21:43
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-23 14:21:43