A Tisztaság dicsérete
édesanyámnak
Ágyam tehéntej illatú széna lenne,
feredőm csillámló taréjú patak,
az ételem is ott úszkálna benne,
szomjam oltaná fanyar szeder.
És csak feküdnék az ősgyepen hanyatt,
összehunyorognánk fenn a Nappal,
szalmával én, ő felhőkalappal –
az volna ám a csodás idill.
Közben nem tudnék „kartelekről”,
nem rémisztenének ordas eszmék,
ártó miazmák, csak benne vesznék
egy örök nyárban,
s kis fonott kosárban
hordanám anyám szívét.
Arrafelé a lányok szemlesütnek,
ha felnéznek mégis, rám mosolyognak,
s orcájuk pirul, amint szerelmüknek
esténként megnyitják réklijük.
*Amikor még édesanyám élt, ez az egyetlen versem tetszett neki, a többire azt mondta (jelentek bár meg nyomtatásban, magasztalta ezeket akárhogyan némely kritikus), hogy "Jó, jó, kisfiam, de nem egy Petőfi!".
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-13 10:54:29
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-13 10:54:29
