Éjjelek

Elhálta nappalát.
Az éjjelek fényében talált
asztalt, széket, pohárt.
A rózsák színét, dallamát,
a kottába zárt szerelmet fizette.
Már nem vágyott fák közzé, hegyekbe.
A Duna fényei alatt folyt az áradat.
Tükörképe a mozdulat maradt.

A megvolt barátok árnyait takarók temették.
S reggelenként, mikor az árnyak sétálni mentek
az út másik oldalán nézte: ma ismét kevesebbek.
Az elmenetben a honnan hová iránya,
a hajnal, az est egybetartott.
A megérkezésben tűnt el,
megvágyta a fényes Duna partot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.