a lét

A lét egy semmi közepén nyávogó
szakképzetlen macska árnyjátéka.
A lét mindig visszamegy a helyre,
ahol boldog anya tejével itatta.
De nem hálából tér testből testbe,
csak a szükség vonzza őt untalan.

A lét megtépázott szavak bicegő összhangja
Az őrület szülte s táplálta, - annak a fattya, -
és anyjának tejét, vérét, velejét kiszopta.
A lét fanyar fogalomzavar
a birtoklás mocskos túlbecsülése
Tiéd az élet? hát add tovább hamar,
szomjadata mérged enyhítse.

A lét a sárga körmök alól
kikapart nikotin milligramm helyett időben mérve,
a lét borítja rád köntösét
hogy nem is látod, vonzz a szakadék széle.

a lét e megtépázott szülő agresszív gyermeke,
a lét esély hogy a tapasztalást a megbánás kövesse,
a lét érzelmek kiszikkadt sivataga,
és a múlás szele a lét porával takar.

De a lét egy azzal a változással,
mellyel szűnik a jó kifacsarása,
hiszen a jó a rossznak nem párja,
hanem kihasznált ágyasa... társa
mert minden egy tőről fakad,
arcodon egy galaktikus borvirág
minden egy, hiszen több hogyan lehetne
a lét önmagából kihányta életed,
és utánad ő is salakod vedelte.  


Töltsd vissza a lét poharadba
gyomrodból ugyan fölbuzognak savak,
azért élvezd a lét levét,
míg képes vagy tartani azt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-29 23:02:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-29 23:02:11