Halász
Egy szétszakadt elme partjain
pöröl a boldogság meg a hiány.
Halász mereng a régmúlt nagyjain,
ezüst halat fog és valamit kíván.
Reggelire magányt hagy az asztalon,
csonka lelkek később falatoznak,
így indul minden hajnalon,
este a csillagfényt hazahozza.
Öröktől fogva a vita folyik,
néha apad, de vége nincs.
A halász áradáskor a bezárt Jelen,
az ártérre kis ablakból tekint.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-29 21:12:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-30 12:33:56
