kalapálok és kalapálok, egyre várom/vágyom
az elhallgatott szavaidat, mégis, mintha megállna
az idő. hullámokba veri testem, reszketek és már
bánom, hogy kora este ilyesmivel zavartalak.
talán nem voltam elég diszkrét, és rosszkor kopogtam
az alumínium ablakpárkányodon. igazán sajnálom,
azt hittem, értesz és nem csak mondogatod.
