spirál

Az arc mögötti üveges térben ül valaki.

Valaki, izzó zsebekkel, földre száradt árnyékkal
olyan dolgokra gondol, amikre csak anyák
gondolhatnak, gondolnak.

Vékony, harmatlábakon egyensúlyozás.
Mint egy inga, úgy viselkedik a szemgolyó.
A verejtékcseppek visszafúródnak a bőr alá,
a tenyérről leválnak a kézfogások, torokba
szálkásodik az utolsó motyogás is, míg végül
csak egy köldök forog ebben a magára hagyott
űrben, az óramutató járásával ellentétesen.

Az arc mögött üveges térben végérvényesen leül valaki.
Talán belehal, talán túléli.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-24 20:49:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-24 20:49:34