Csend
Halkan ürül a minden,
Fehér csend lopódzik körém,
belé zeng a testem,
magába foglaló fehér kötény.
Belesírok a csendbe.
Lassan változik az örvény
fehér fény és béke.
Bús semmi, múló fölény
a szó itt, az eggyé válás peremén.
Tagjaim lassan átzizegnek
örökké válnak a csillagok szelén.
Kitágul az idő, ahogy egy kar ölel,
úgy mélyedek ölbe feledve,
ahogy kisgyermek alszik
isteni álmot mindent szeretve.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-21 22:02:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-21 22:02:06
