értem, miattam
már régóta készülök a halálra,
úgy érzem mintha valami várna,
ki tudja hány éve már,
szívem mint beteg madár ágra száll,
közben szeméből lassan porba hull a nyár.
aztán, ha itt az ősz, eső veri, eső vágja,
mégis ázott szárnyát csak kitárja,
huj, huj, utoljára a magasba törne,
szélben sikolt vörös csőre,
a szívembe mártva lesz véres tőre.
az úton lehajtott fejű parasztok mennek,
rámtalálnak, szekérderékba tesznek,
mindegy, nem vagyok se ember, se madár,
nyikorog, nyikorog a rohadt halál,
kerék nyű rossz hegedűt, számba fröccsen a sár.
mosolygó kaszák közt fekszem,
beteg virágként alig lélegzem,
hogy tud sírni a levágott fű az Istenit,
és a támolygó kordéról csorgatja könnyeit,
értem, miattam, az Istenit, a rohadt Istenit.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-18 18:21:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-21 08:32:43
