Előszó

A boldog emberek a frászt hozzák rám
a kiegyensúlyozottságtól émelyegni kezdek
csak hallgatok figyelek nézem az arcukat
és azon töprengek mivel csapják szét

ugyanígy vagyok az érzékenyekkel
az érzékeny férfiaktól libabőrös leszek
ahogyan vonszolják csodás nagy lelküket
és folyton meghatódnak maguktól

mihez is kezdhetnék magammal
az érzékenység és a kiegyensúlyozottság korában
ahol minden nagyszerű és minden akolmeleg
az ember még őszintén sajnálni sem tudja magát

mi maradt hát nekem akit tanítottak a bűnről
most nézegethetem kiállítva a múzeumban
hol van az isteni bűn hol vagy prométheusz
kereshetem a p betűnél a katalógusban

még meghalni sem férfiként fogok
az utolsó férfiak a születésem előtt pár évre mentek el
nem fogom túlélni hogy nincs küldetésem
csak iszok és baszok a lötyögés közben





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-11 17:02:51
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-11 17:02:51