Mi
Mi emberek úgy járunk itt e földön, mintha nem is lenne más, mint a néma alagútba fúródó tekintet méla búja, úgy babrál a Nap fehéres ujja széltől kócolt vágott hajunkba, mintha nem is lenne más, mi emberek úgy járunk itt a földön, nem látunk a fénytől és se téttől, megsüketít minden hang, s a csönd, s nincsen más lent, mi ne volna fönt, a tapasztalás árnyéka ránk dől, mi emberek úgy járunk itt a földön, mintha nem is lenne más, csak folyóknak táncoló hulláma halaknak a kezdet és a vég, más se volt a tegnap, és a ma még folyóknak táncoló hulláma, mintha nem is lenne más, mi emberek úgy járunk itt a földön, mint az óra, semmit sem jelent, csak a kő hogy morzsolódik, hogy lesz lángoló golyó lik, s nincsen más fönt, mi ne volna lent, mintha nem is lenne más, mi emberek is így járunk a földön.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-22 22:42:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-22 22:50:27
