Én vagyok csak ébren,
a valóság egy kicsit
még álmom folytatása,
kezem lustán mozdul
kedvenc kávéscsészémen.
Az ég pereméről a tájra,
skarlátvörös fény csordul,
körülvesz a derengő hajnal
mint egy hangtalan sóhaj.
Madárdal köszönt,
és a lopva távozó éj,
mindent eltakaró
sötét függönyét,
a világ ablakán,
éppen most húzza szét.
