VERBA VOLANT SKRIPTA MONENT

Ahogy megszereted bennem a férfit,
úgy kerülsz egyre távolabb,
vonatablakból integetsz, mikor mellettem
fekszel, szorítom magamban, könnyem nem
ereszt el, merre keresed arcom, ha lenéz rád?
Összezárod lábaid, akár a fejfák ridegen állnak,
valahogy némán csendben megutállak, mert
játszol terített abroszt, pohárból nyújtod a szemed,
üveges pilláid alól, hiába ébresztelek fel.
Csak alszol tovább, bent a mellkasomban
halálos szerelemundorom van!
Nem te vagy, pontosan még te sem vagy az!
Silány másolata az időnek, hús, erek, zsírok,
konfetti a hajad, bohóc a szád ölemben nincs helyed,
távol hazád! Hasonlítasz kicsit, de nem lehetsz ő,
belőle dőlt a vér, a te szíved csupa kő!
Vered a vállam, pöttöm ökleiddel
hazudtál, hitted, becsaptalak én,
kívülről fújom az összes regényt, mit írók
színültig gyásszal. Leomló kontyokból
hullik a virág, hazudok én - te,
hazug az egész világ!
Ismerem ruhátlan, néma titkaid,
pihéid számát, nyelved hegyét,
több kell ennél sokkal, hogy
elvedd az eszét, a bőrétől lefoszd,
kihámozd a szám, nem ígértem semmit:
öledben nincs helyem, távol hazám!
Meglehet nála, messze a múltban
engedem - el hidd - miattad hulltam,
később hagylak, sorvadsz, kihűlsz árván,
neved a párnámba tapad, de holnap
friss ágyneműt húzok, nyitok ablakot,
látom zuhanni benned az űrt,

egy perc alatt minden kihűlt. Sajnálnám…
Becsapod az ajtót, engem, magad,
a környező fákat, minden rokonod,
hirdeted, rajtad uralkodok!
Elhívsz magadhoz, nálad jobbak, szebbek
az esték, nézzük együtt a naplementét.
Tévednek a csillagok, már nincs romantika,
a palackból nem törnek bájos szellemek,
szétterülve alszol, kibújok alólad,
s reggelre örökre elfelejtelek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-19 14:55:43
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-19 14:55:43