Egy hasonlat jelentésváltozása

                         /1/

Mert az a seb is én voltam, annyira
hozzám tartozott, nem ügyeltem saját
magamra; hagytam, hogy elgennyedjen,
elüszkösödjön karom. Most elképedve
nézem az amputált végtagot: hát ő
hagyott el, és hiányzó kezemmel a
semmit markolom.

                          /2/

Hittelek elvesztett fél karomnak, s míg
arra vártam, hogy visszavarrjanak, te
mozdulásra bírtál bénultnak tudott
ösztönöket. A műtét sikerülni
fog:  leszek végre (jobb későn, mint soha),
ami lennem kellett volna kezdettől
fogva — fél karod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-16 09:26:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-16 09:27:56