HELY
Tudod, pontosan a lépcsők számát, a nyikordulást.
Amikor becsukódik a szobaajtó a régi lakásban,
hol nem lát senki, nem is várnak jó ideje már;
ahol bármit megtehetsz, azt is, amit rég akartál,
de minek is tennéd. Két ember közötti, ami lényeg,
nevezzük tettnek, két kéz közötti lánclóbálásnak,
de most nincs meg a másik; aki miatt érkezni tudsz.
Mert ez nem több, mint bármely hely ebben a városban,
éppen itt, amikor akárhol lehetne, mindenütt a másik hiánya.
Szabad vagy, s anélkül kéne újratölteni pórusaid,
hogy kiürült volna belőlük a lépcsőfordulók titka,
a falak éji zaja, a szuszogás, amire jólesőt fordulsz:
helyed van e megemberesített tárgyi világban,
ahol testvéred lehet a szekrény, fotel, elhullt nyaklánc,
és idegent oly közel engedsz, hogy maga is féli.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-16 00:41:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-16 00:41:44
