Nyomokban

Jó lett volna az este,
ha nem jut eszembe a múltkori történés,
amikor a közterületesek utunkat állták.
Mondtad, nincs semmid, magadat mutattad fel a bérlet helyett, nevettünk,
pedig arra kellett volna gondolnom, hogy milyen könnyen adod, ami fontos.
A jelekre sosem figyeltem eléggé.
Szemmel kell tartani mindent,
anyám mindig ezt mondta,
nem lett meggyőző az eredmény.
Mégis a gyanú fontosabb annál,
hogy közösen nyaljunk fagyit, együnk hamburgert,
egyáltalán minden közösnél, ahol altatni kell az éberséget.
Most már tudom, hogy szavaid, mellékmondataid voltak,
de állításaid nem.
Amikor a kurvaanyába küldtél, csak akkor szakadt meg bennem valami,
ébredtem fel,
bár előtte már kedves voltál olyanokkal, akiket nekem csak kritizáltál.
Elhittem mozdulataidat,
de már késő bármit is a szemedre hányni,
körülöttem
szétdobált holmik, ételmaradékok, nem a te fogaid nyomaival,
hanem a sajátommal, mindenhol a sajátommal van tele minden.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-10 08:47:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-10 08:48:34