ÖNirónia
Miért van az, hogy amit én érzek – más nem érzi;
csak elképzelése van róla, ami többnyire fantázia,
kevésbé érzés, és akkor hiába az én nagy energiája,
a kisülés meg egyebek – tartalmakról beszélgetünk,
amelyek végső soron olyan hasonlóak és lényegtelenek.
Az empátiát felém irányulónak akarnám, ha lehet,
ne legyél olyan önző, hogy fordítva szeretnéd – írok;
tehát az első lépés az enyém, alkalmazkodhatsz hozzá,
értsd meg, milyen bonyolult vagyok, amit te csak úgy,
azt én sokkal magasabb fokon, amire már fölnézhetsz,
vagy aláállhatsz, mint rekkenő hőben nagy ernyő alá;
ez az írók önzősége és végtelen magánya, ami érték.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-10 00:07:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-10 00:07:49
