Kaszída a saválló tevéhez
Megy az út. Megyek én.
Homoksziklán ül a fény. Kikerül,
kerülöm az éles pengéjű
határt. Távolban egy repülő
a tengerbe belerág.
Gyógyító fa árnyékába lángsugara
beledöf. Beleülök a nyeregbe
homok fölött repülök. Faluban
vaskutya, bőre sötét-feje csont
vérzik a Nap oldalában
így marad a fele pont.
Kenyeret süt lány, szeme rubint
kaloda. Ha a tea édes lenne, akkor
se mennék oda. Szól az éj: Hold az égen
más faluba elkísérjen. Zúg a vihar,
zablaszíjam odalett,
Kancáján jön a lány
karja karcsú minaret.
Megy az út. Ő meg én.
Gondterhelten a tevén. Ügetünk
jön a dzsip, elkaszálja a porom
Kel a Nap, fut a szél keresztül a
homokon. Kanca szál, sas a lába
visszavisz a sátorába,
legyen holnap Mambrouk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-06-09 15:11:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-09 15:11:04