Kaszída - Mélyen hol virág terem

Ajándékba adtam korcsot, tegnap
született. Úgy ölelted, mint a bokrot
babér szüretet. Rám leheltél az
asztalnál, de bögrém keserű
megfordulok kint a sziklán
kopasz keselyű. Hazamentem
ellett újat, talán megmarad magában.

Virradatkor belopódzott, szeme fénylő,
nyelve kettő felé ágazik. Hagyta az aprót
kimarta az anyját. Itattuk teve tejjel, de
ellökte magától, és bosszúból nem temetem el,
éljen a halálból. Kivittem a tenger partra,
hol szörnyű hab nevel
ceteket-murénát, nem érdekel
miféle halak sírnak fölé ikrát,
elengedlek végleg, neveddel a titkát.

Fel kell a Nap ma is, talpam alatt kövek
bárkába ülve, kidobva a hálót
leugrom a szegélyről.
Mélyen hol virág terem kagylóból
a csöndet felnyitom neked.
Visszatérek ismét, nyújtok feléd kettőt
tenyérben az aranyat, s a meg maradt tekergőt
„Úgy öleled, mint a bokrot, babérszüretet”
elfordulsz a fény elől, több nem született
mit odaadhatnék.
Éjjel kint a sekély parton
tajtékot fest fel az alkony, egy ló
sörényével az égre.
Elhajítva kincsem, gyászolok barátom,
hozd a zsákmányt - gyűrjük,
ha meglátod, dobd vissza a
gyöngyház teli gyűrűt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-08 19:37:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-08 19:37:45