Barom

Szótlan ülök szitkok között,
Belém zárult vakremény
Engem bezárt száz és ezer,
Csalfa hazug lidérc fény

Várom hogy jövőm több legyen
Mint e sok kacat mi itt hever,
S néha kedvem lenne hozzá,
Hogy az életet hajítsam el

Számítógép, ipad között,
Gázol lábam véresen,
Belém mar sok összetörött
Álomképem édesen.

Hová menjek, hová bújjak?
Az élet szürke zaj nekem
Nem adom magam át a búnak
Tiporjon bár a lelkemen

Amim van, sem kell, vigyétek,
A társadalom zord vizén
Marja egymást érte széjjel
A sok kis ember kezdemény

Felejteni volna kedvem
De nincs múltam mit felejtsek
Félek, hogy majd a végén
Nem lesz amit keressek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-07 18:38:25
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-07 18:38:25